2010. május 1., szombat

little monster

Annyi minden kavarog a fejemben.. folyamatosan mint egy kis szörny akit nem tudsz kiverni a fejedből... Például : Apának tegnap születésnapja volt. Ma lejött hozzánk a Mamám , Jóska bácsi , Karola néni , Jenő bácsi , Aliz , Zoli , Orsi . Jóska bá a Mamám új barátja ... Elmesélték végre , hogy "jöttek össze" . Apa testvérei eleinte nem nézték jó szemmel, hogy túllépett a Papán . Én nem hibáztatom és nekem már az első találkozásunk óta szimpatikus volt Jóska bácsi . Papa meghalt, de senki nem várhatja el a Mamámtól , hogy élete végéig gyászoljon . Mindennél jobban szerette a Papát, de őt már semmi nem fogja vissza hozni ... Mama boldog, jól meg vannak Jóska bácsival és számomra ez bőven elegendő . Hiszen Jóska bácsi egy tisztességes , kedves és megértő ember. Olyan mint a Papa volt ... amíg nem jött ez a rohadt betegség. Arra az időszakra mikor elkezdődött nem igazán tudok vissza emlékezni ... kicsi voltam még. Csak annyira emlékszem , hogy mikor még nagyon kicsi voltam mindig felvett a Papa elkezdett rázni és ez volt a rázógép, amit úgy imádtam. Aztán pár évvel később már nehezen megy, kihagy az emlékezete , jó pár embert nem ismer meg, nehezebben beszél. Parkinzon-kór ... Még most is könnybe lábad a szemem, mikor eszembe jutnak a régi ebédek amit velük töltöttem el és néha-néha eszébe jutott egy-egy dal és elkezdte énekelni. Amikor odajött és a maradék erejével megpuszilgatott. Számomra ezek az emlékek mindennél többet jelentenek. Mostanában egyre többször megyek ki a temetőbe és még beszélek is hozzá . Mert jól esik és eszméletlenül hiányzik. Legjobban két dolog gyötör : nem búcsúzhattam el tőle és nem láttam eleget. Természetesen az ember ilyenkor eszmél rá az elmulasztott dolgaira. Mielőtt meghalt, egy hónappal azelőtt láttam utoljára. Konkrétan arról sem tudtam, hogy kórházba került mert agyvérzése volt... Apa nem engedett be hozzá a kórházba, mert nem akarta, hogy így emlékezzek rá ... hogy be van csövezve. A halála előtti nap imádkoztam ... hogy inkább menjen el minthogy tovább szenvedjen . Hajnali három körül itt hagyott minket.. örökre . Furcsa egybeesés, de mindenki azt gondol amit akar.
Erről még soha nem beszéltem és többet nem is kívánok . Túl fájdalmas .. és hibásnak is érzem magam.

4 megjegyzés:

  1. Részvétem az Apukád miatt...
    Én tudom milyen érzés...:/

    VálaszTörlés
  2. Apukám él még szerencsére :) A Papám halt meg 3 éve .. :s

    VálaszTörlés
  3. Óh, értem...
    Akkor is részvétem...

    VálaszTörlés