2010. május 27., csütörtök

tűrni


A mi gyógymódunk a csend. Ő tanít meg a múltat szemlélni, szembesülni cselekedeteinkkel, harcolni a hibák ellen. Ő késztet gondolkodásra, a dolgok megkérdőjelezésére. Ő vezet minket, ő csitít el, vagy ébreszti fel aggodalmainkat, ő emel ki a bizonytalanságból, vagy taszít az őrületbe. Ő szelídít meg, ő semmisíti meg az órák súlyát, és harcol énünk azon részei ellen, melyeket szeretnénk feledni. Mindent elfelejtettem . Az örömöt, a szemérmetlenséget, a nemtörődömséget, az illatokat, a csendet és a mámort, a képeket, a színeket és a zajokat, az arcukat, a hangjuk színét, a hiányukat, a mosolyukat, a nevetéseket és a könnyeket, a boldogságot és a pimaszságot, a megvetést és a szeretetéhséget, életem első pár hét zamatát ... Mindig egyforma sűrű homály minden este meglátogat minket, hűségesen, megváltoztathatatlanul. Hiába töltünk órákat azzal, hogy a világot hirtelen sötétbe borító semmibe meredünk, megesik, hogy egyetlen támpont sem rajzolódik ki ebből a világból a hajnal megérkezte előtt, ebben a kezdet és vég nélküli ürességben.
Úgy érzem MEGFULLADOK ...

Könyökét lehorzsolta, meztelen felsőtesttel fekszik az ágyában majd elcsitul. Egy igen jóvágású fiúcska.

2010. május 22., szombat

játszd végig a játékot ..


Mikor teljesen elveszted a fonalat és már nem tudod mit gondolj ... mikor az elméd ellepi a fájdalom és kétely ... Egyszerűen nem tudod mit tegyél .

Sok dolog történt és annál több dologra ébredtem rá ... Mit rontottam el ?
A hét napjait általánosságban a réten töltöttem el , hol a Renivel vagy a Bálinttal ... mindenesetre jókat nevettünk .

A lelkemben minden összezavarodott és a szívemben is ... ezért nem írok gyakran és most sincs ihletem . Majd ha rendbe tettem magam körül a dolgokat és képes leszek tisztán gondolkodni , litániát írok nektek!

2010. május 11., kedd

tündérujjak érintése

Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások , és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat reméljünk.

Mostanság nagyon sokszor esek ebbe a hibába és még nem sikerült tanulni ezekből ... De az ember már csak ilyen , általában nem tud tanulni a hibáiból . Persze van aki bizonyos mérvadó kizökkenés után képes tisztábban látni és próbál változtatni ... De van olyan is , aki ugyan ilyen kizökkenés után folytatja addigi életét és nem képes észrevenni a következményeket ... mert egyszerűen nem érdekli , hogy mi lesz vele és milyen lesz így az egész élete ...

Konkrétan elég régóta tervezem , hogy beszámolok az osztálykirándulásról és egyéb élményeimről . De mostanság nélkülöznöm kell a gépet , eszméletlen sok a tanulni való . A célomat pedig nem vagyok hajlandó feladni , holmi lustaságból.

Zsombival végleg véget vetettünk ennek a se veled , se nélküled kapcsolatnak ... Nem volt ez így jó , a szerelem elmúlt és semmi értelme annak, hogy egymást hülyítsük . Már nem fáj , nem bánom . Boldog voltam mellette , ez tény ... de egyszer mindennek vége szakad .


2010. május 10., hétfő

megsütöttem életem első saját készítésű muffinját.

2010. május 9., vasárnap

2010. május 4., kedd

i trust you...

autó egy szerpentinen,
mely kitudja merre tart
kócos kis romantika,
tejfogával a szívembe mart...




Nem is olyan régóta ülök a boldogság óriáskerekén. Ami természetesen megy körbe és körbe ... és ez jó dolog . De én biztosan tudom, hogy mikor úgy érzem én vagyok a legboldogabb ember a világon egyszer csak meghibásodnak az óriáskerék alkatrészei és szétesik az egész . Ilyenkor hosszú ideig kell építenem , hogy megint úgy forogjon mint azelőtt. Mert mindig hiányzik egy-egy darab és sokáig nem találom meg . Mindenesetre nekem természetesen teljesen elég ez a fajta boldogság ami most van. Talán majd az óriáskerék és tovább bírja majd.

Kidugom a fejem az ablakon , érzem ahogy eső cseppek koppanak az ablakpárkányon és a fejemen . Amikor hideg érzés járja át a testem attól, hogy beszívja a hajam a nedvességet. Beszívom az érdekes illatokat , a fű és az eső illatát és hirtelen mosoly kerül az arcomra ... Élvezem ezt az állapotot aztán hirtelen eszembe jut a jelen ... Az iskola , a sok gond és a szerelem ... Mi vagyunk ? Vagy csak ő meg én vagyok ? Nem tudom ... Majd kiderül , viszont annál több dolog aggaszt vele és velem kapcsolatban . Miért ül más az ölébe amíg én nem vagyok mellette ? Túl sok a kérdés , kevés a magyarázat ... Mindenesetre kételyeim vannak ezzel a "mi" dologgal kapcsolatban . Ez pedig fájdalommal tölt el .

2010. május 3., hétfő

heaven can wait ...

Szeretem a tavaszi esőt . Mindenki össze-vissza nyávog, szidja az esőt ... én meg élvezem. Mikor az eső cseppek érik az arcom , úgy érzem szabad vagyok. Magam sem tudom miért , nem tudom megmagyarázni. Hiszen nem létezik mindenre megfelelő és tömör magyarázat. Ma eltökéltem magam, hogy sokat fogok olvasni ... mint mindig . Május 25-ig vissza kell vinnem a könyvtárba a Jane Austen könyvet és mielőbb szeretném kiolvasni. Apa előbb hívott és olyan dolgokat közölt velem amin nagyon felidegesítettem magam ... Az osztálytársam édesanyja a gazdasági irodában dolgozik . Apának ma be kellett vinnie pár orvosi papírt , amik a húgom felvételéhez kellenek. Erre drága répa fejű Kati néni olyan hazugságokkal traktálta Apa fejét , hogy szó szerint leesett az állam ... Miért van szükség erre? Nem tudom, hogy mit nem bír bennem de megnyugtathatom, hogy ő sem a szívem csücske . Elegem van abból, hogy úgy csinál mintha ő lenne az osztályfőnök és folyamatosan parancsolgat nekünk ... Nekünk nincs szükségünk erre már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy magunk intézzük az ügyeinket és nem kell, hogy egy kívülálló ebbe beleszóljon. Mindegy is , már lenyugodtam nagyjából ... Apa azt mondta , hogy mondjam el mindezt Anyának is és ha erről olyan véleménye van Anyának akkor mondja el a Katinak is ... Bár azt viszont nem akarom, hogy bárkinek is úgy tűnjön, hogy Anya szoknyája alá bújva tudom csak elintézni az ilyen otrombaságokat... Mert nem így van ... mondtam is Apának, hogy majd megmondom én neki a magamét , de ezt ellenzi . Mert ő a felnőtt ... De akkor sincs joga ilyesmihez . Sem neki , sem másnak .

A tanulmányi eredményem egyre jobban javul és ez "büszkeséggel" és örömmel tölt el . Magam mögött hagytam a régi életem a kórházas eset óta . Ezzel arra is rájöttem, hogy mennyire értelmetlen és káros életet éltem eddig a barátaimmal együtt ... Én azt mondom , hogy köszönöm nem kell a pia és az efféle káros anyagok ... Ők viszont bármi bánat éri őket , ugyanúgy oldják meg ahogy azt én is tettem eddig . Próbálok nekik ellent mondani és elvenni a kedvüket ettől , de nem hallgatnák rám . Mindenesetre nagyon remélem, hogy hamarosan nekik is megjön az eszük , ahogy nekem is megjött ...

2010. május 1., szombat

Charlotte Gainsbourg

little monster

Annyi minden kavarog a fejemben.. folyamatosan mint egy kis szörny akit nem tudsz kiverni a fejedből... Például : Apának tegnap születésnapja volt. Ma lejött hozzánk a Mamám , Jóska bácsi , Karola néni , Jenő bácsi , Aliz , Zoli , Orsi . Jóska bá a Mamám új barátja ... Elmesélték végre , hogy "jöttek össze" . Apa testvérei eleinte nem nézték jó szemmel, hogy túllépett a Papán . Én nem hibáztatom és nekem már az első találkozásunk óta szimpatikus volt Jóska bácsi . Papa meghalt, de senki nem várhatja el a Mamámtól , hogy élete végéig gyászoljon . Mindennél jobban szerette a Papát, de őt már semmi nem fogja vissza hozni ... Mama boldog, jól meg vannak Jóska bácsival és számomra ez bőven elegendő . Hiszen Jóska bácsi egy tisztességes , kedves és megértő ember. Olyan mint a Papa volt ... amíg nem jött ez a rohadt betegség. Arra az időszakra mikor elkezdődött nem igazán tudok vissza emlékezni ... kicsi voltam még. Csak annyira emlékszem , hogy mikor még nagyon kicsi voltam mindig felvett a Papa elkezdett rázni és ez volt a rázógép, amit úgy imádtam. Aztán pár évvel később már nehezen megy, kihagy az emlékezete , jó pár embert nem ismer meg, nehezebben beszél. Parkinzon-kór ... Még most is könnybe lábad a szemem, mikor eszembe jutnak a régi ebédek amit velük töltöttem el és néha-néha eszébe jutott egy-egy dal és elkezdte énekelni. Amikor odajött és a maradék erejével megpuszilgatott. Számomra ezek az emlékek mindennél többet jelentenek. Mostanában egyre többször megyek ki a temetőbe és még beszélek is hozzá . Mert jól esik és eszméletlenül hiányzik. Legjobban két dolog gyötör : nem búcsúzhattam el tőle és nem láttam eleget. Természetesen az ember ilyenkor eszmél rá az elmulasztott dolgaira. Mielőtt meghalt, egy hónappal azelőtt láttam utoljára. Konkrétan arról sem tudtam, hogy kórházba került mert agyvérzése volt... Apa nem engedett be hozzá a kórházba, mert nem akarta, hogy így emlékezzek rá ... hogy be van csövezve. A halála előtti nap imádkoztam ... hogy inkább menjen el minthogy tovább szenvedjen . Hajnali három körül itt hagyott minket.. örökre . Furcsa egybeesés, de mindenki azt gondol amit akar.
Erről még soha nem beszéltem és többet nem is kívánok . Túl fájdalmas .. és hibásnak is érzem magam.