2010. június 30., szerda


Ma végre kezdetét veszi a VOLT fesztivál, amelyen jómagam is megjelenek. Csak egy napra megyek az pedig a magyar rocklegendák napja . Az imént hagytam el hűvös kis szobámat és az már most észrevehető, hogy a várost mindenféle alakok lepték el. A véget nem érő madárcsicsergés mellett rockerek üvöltözése zavarta meg nyugalommal teli álmom és legszívesebben kidobtam volna valamit a fejükre de a saját testi épségem miatt inkább hagytam ... meg amúgy sem vagyok az a reklamáló típus. Csak reggelente vagyok nyűgös és olyankor Isten mentsen meg téged attól, hogy hozzám szólj! Remélem ma este-éjjel drága szúnyog barátaim is megtalálják gyönge alkatrészeimet és a maradék vért is kiszívják belőlem... Valószínűleg éjjel 3 körül fogok végleg beesni az ágyamba ha csak egy merész égimeszelőnek nem támad kedve megerőszakolni haza fele menet! Mindenesetre holnap reggel beszámolok mindenről amit láttam ( leginkább gondolom személyekről , érted ) .
Sopronban fullasztó a meleg és szeretett barátnőim társaságában holnap ezt egy jó kis schattendorfi csobbanással fogjuk megkoronázni... ha minden jól megy.
Akkor a jó idő tiszteletére :


2010. június 28., hétfő


Örülök, hogy túl tudtam lépni rajtad. Tudod annyi fájdalmat okoztál már nekem, hogy már semmi nem fáj ami veled kapcsolatos. Boldog vagyok, hogy tiszta lappal kezdhetek és, hogy távol vagyok tőled. Távol attól amit melletted átéltem, az emlékektől, az illatodtól, a hangodtól... Olyanra kértél, amit tudtad, hogy nem fogom megtenni és még mindig hajtod a te gondolataidat pedig nincs igazad. Nem szeretlek és ez az, ami boldogít.
A szombat éjjel eszméletlen jó volt, nagyon élveztem.

2010. június 24., csütörtök

Mivel Apáékkal nem tudok elmenni nyaralni a saját nagyanyám miatt, ezért Anya élettársa adott egy ajánlatot : mivel ő egy turisztikai cég buszsofőrje elvinne engem Franciaországba. 7 napos út de egyedül lennék vele, mivel Anya nem tud két szabadságot kivenni júliusban hiszen a hónap végén költözünk. Viszont tegnap este elég sokat gondolkodtam erről a dologról ... és úgy döntöttem, hogy most eljutottam arra a szintre ( igazából már korrábban ) , hogy ne a saját magam érdekeit nézzem. Ezért nem megyek Franciaországba mivel több mint száz ezer forint az út és úgy gondolom, hogy Anyáék ezt a pénzt a lakásra is fordíthatnák vagy bármi másra. Majd elmegyek barátokkal Balatonra vagy valami, de most nem akarom ezzel is terhelni őket. Így döntöttem és teljesen biztos vagyok benne, hogy amikor vissza jönnék az útról kínzó lelkiismeret furdalásom támadna, mint általában. Lesz még lehetőségem Franciaország bejárására, ebben biztos vagyok. A mai napomat mászkálás helyett olvasással töltöttem, nagyrészt. Holnap Dorinával és Encsivel fogom tölteni délutánom, szombaton pedig egy egész éjjelen át élvezhetem majd a társaságukat.

2010. június 23., szerda


A mai reggelen végre arra ébredtem, hogy a nap fényes sugarai belopakodnak a 3. emeleti ablakomon. Nagyon nehezen kászálódtam ki az ágyból, mivel napok óta nem alszom jól. Összeszedtem magam majd Anyával mentünk a beiratkozásra. Kereskedelem-marketing szakra fogok járni és meg mondom őszintén izgatottan várom az új iskolát és az eredményeimet is. Később megfőztem az ebédet majd át adtam magam az édes semmittevésnek. Teázgattam, olvastam és a fejem megtelt ötletekkel, amiket le is jegyeztem a noteszomba, hogy felhasználhassam a történetemhez. Ugyanakkor sokat gondolkoztam ... még mindig nem tudom kiverni a fejemből a szavait, hogy ne felejtsem el, maradjunk barátok és még sorolhatnám. Ahhoz képest, hogy mennyire fennköltőn mondta, hogy emlékezzek rá és , hogy ő soha nem fog elfelejteni már el is kezdte a folyamatot... Mióta végett vetettünk a se veled se nélküled kapcsolatnak nem nevezhető dolognak, nem is beszéltünk. Persze ez csak jó, hiszen így még könnyebb magam mögött hagynom a rossz dolgokat, amiket tőle kaptam... Természetesen a jó és szép dolgokat megőrzöm, de inkább a rossz emlékek dominálnak. A hétvégét Apáéknál és Encsinél fogom tölteni. Holnap még elugrom gyors a könyvtárba, vissza viszem a kiolvasott könyveket és levonatozok Apáékhoz. Szombati estét és éjjelt Encsi és még pár barátom társaságában fogom tölteni, hiszen a szülinapunkat "ünnepeljük" utólag. : )








Gondoltam mutatok egy-két képet a tegnapi fotózásról amit Vikivel és Niksivel folytattam. A véleményeket majd kialakítjátok ti , én meg tartom magamnak a saját elképzelésem .

2010. június 20., vasárnap




Beszélgettünk. Elmondtam a véleményemet és szembesítettem a tényekkel. A szavak amiket mondott, segítettek a döntésemben vele kapcsolatban. Barátok maradunk. Nem vagyok üres, boldog vagyok. Mert végre nem kell hamis kételyek között élnem. Rájöttem, talán ócska kis érzéseket találtam ki , amiket neki tanúsítottam. De ennek vége, barátok vagyunk. Nem, nem fogom elfelejteni azt a sok szép emléket amit vele élhettem át. Természetesen emlékezni fogok a csalódásokra is amit ugyanúgy neki tanúsíthatok... Szerintetek van olyan, hogy szeretsz valakit, majd találkozol egy négy éve nem látott ismerőssel és a nap végére úgy érzed ő az aki iránt érzel valamit? Szerintem nem... pedig ő így döntött. Nem bántam meg semmit. Tény, hogy Ő volt az aki első igazi nagy szerelem volt.

*
Ma imádott barátnőim társaságában töltöttem el a délutánom. Beültünk a Central P. Caffee-ba ittam egy Lattét és cigaretta füst társaságában jókat beszélgettünk,nevettünk.
Még több ilyet ! :)

2010. június 18., péntek

i'm not over

Ma apáék társaságában játszottam el a "szenvedő tinit" akit senki nem ért meg ... Talán így is van. Mindenesetre az érzéseimmel még mindig nem tudok mit kezdeni, de ez már elég unalmas így. Talán egy tett segítene a döntésben, de nem az én végrehajtásommal mert ahhoz túl gyáva vagyok, úgy mint vele kapcsolatban mindenben. Mivel nem tudtam mással elfoglalni magam, beletemetkeztem a legújabb könyvszerzeményembe és bedugtam a fülhallgatóm. Szép lassan átéltem a főhősnő fájdalmát és a hangulatom is olyanná vált, mint az övé. Sivár lettem, egy üres ember érzések nélkül... Aztán egyre több és több felhő közelgett felém. Éreztem ahogy a hűs szellőtől megborzong a testem, de nem foglalkoztam vele, ahogy azzal sem, hogy villámlik és mennydörög az ég. Szenvtelen arccal néztem az égre, majd az arcomba csöppent egy-két hűvös esőcsepp... ekkor még mindig nyugalommal temetkeztem a Brasme könyvébe. Aztán egyre nagyobb lett az esőfüggöny ami alatt nyugodtan ültem, majd az egész rám zúdult. Nem futottam, nyugodt sőt túl lassú léptekkel sétáltam fel a teraszra. A hajam és az összes ruhám elázott, de nem foglalkoztam vele inkább csak bámultam az esőt ami függönyként homályosította el a látóterem, később figyelmes lettem a cseppek koppanó, mégis megnyugtató hangjára. Jól esett ez az állapot és ezernyi emlék jutott eszembe. Más témára térve, furcsa álmom volt... Nem rémálom volt, mert igen kellemesen éreztem magam abban az állapotban, ahogy láttam magam aludni. Sötét volt, a saját szobámban voltam, láttam, ahogy forgolódom majd ugyanabban a testhelyzetben ébredtem fel, ahogy magamat azelőtt szemléltem. Nem tudom megmagyarázni, lehet, hogy a lelkem elhagyta a testem de ebben nem igazán hiszek ... Mellesleg holnap Fenyő kerti party , kíváncsi vagyok milyen lesz ...

2010. június 17., csütörtök

Ma végre elballagtunk, bár magam sem tudom miképp vélekedek erről a dologról . Valahogy az öröm és a bánat között tettem le az álláspontom. Szeretett osztályfőnököm egy igen hasznos idézettel lepett meg, amit külön nekem szánt :

"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul
bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes
pillanataiban: felelni kell az egészre. Ki vagyok?
Mit akarok? Ki ellen, kinek az érdekében akarok élni?
Miért?
Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?...
És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom
áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak
megóvni és megmenteni akarok, maradék készleteket?
Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.
Várják a választ, a csend nagy, drámai.
De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre
szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni. "
( Márai Sándor )


Nem voltam izgatott azért, mert több mint 500 ember előtt fogok szerepelni. Csak a hideg futott végig párszor a gerincemen ezután elmondtam Végh György versét ... majd csak rá figyeltem. Igen, ott volt Ő akit eddig mindenkinél közelebb éreztem magamhoz. Folyton csak Őt bámultam, ahogy Encsi és Niksi mellett húzza meg magát a padon és egyre csak figyel . A haját levágatta de így jobban tetszik . Szeretem ez kétségtelen, de milyen szintű ez a szeretet? Nem az, amilyen régen volt . Már nem bizsereg a gyomrom mikor meglátom, de a szívem ugyanúgy a torkomban dobog. Váltottunk pár szót, de ennél semmi több. Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek? mit akarok? De ő sem ... ahogy tudom, mert sokszor beszélgetünk kettőnkről. Talán túl kéne lépni rajta, az egész múltunkon. De nem tudok! Nem tudok, mert igazán érzem, hogy Ő volt az első igazi szerelem. Most pedig, magamba fojtom a gondolataim, érzelmeim és hagyom őket érni a döntésre ...

Végül :







Konkrétan arra ébredtem, hogy a lefolyó szerelők veszik ki a falat az előszobában. Szívem szerint kimentem volna, hogy elküldjem őket a búsba mert maximum fél 8 lehetett ... de még épp vissza tudtam aludni ezért inkább hagytam. Még el kell érnem Encsit is, hogy hol találkozzunk akkor 11-kor. Magassarkút akarok venni a régi MOMA-nál ezért lassan fel kell hívnom, mert szeretném ha minél előbb meg lenne . Mivel még a versem is meg kell tanulnom a ballagásra... Majd az este folyamán beszámolok a búcsúzkodásról ... ami nagyon is az örömömre lesz. :)



Nem tudtam sírni, se nevetni
csak magamba roskadva lélegezni.

Lehunytam a két szemem és ezt suttogtam csendesen...
"Merre lehet a szerelmem?"

/R.V./

2010. június 15., kedd

think of you ..


Vasárnap 15 éves lettem . Kezdek rájönni, hogy lassan egyre több és több felelősséggel fogok rendelkezni, ami kissé megrémiszt ... Emlékszem, mikor még kislány voltam folyamatosan arra vágytam, hogy felnőtt legyek . De mára, mikor már kezdem érezni, hogy mennyi feladat fog rám várni, mennyi felelősség, mennyi gond, mennyi fájdalom és mennyi küzdelem. Nekem is meg kell küzdenem ezzel a nehéz világgal ... ami nehéz lesz, tudom . De vagy megbirkózok vele vagy elbukok, más lehetőség NINCS . Úgy döntöttem, tiszta lappal kezdek . Megpróbálom egy időre félre tenni a múltat és élni a jelenben , élvezni minden percét . Egy pillanat alatt tűnt el az a 8 év amit a Deák falai közt töltöttem, és most vége, többé nem jön vissza már. Ennek pedig kifejezetten örülök, és nem azért mert nem fognak hiányozni a barátaim ... egyszerűen csak túl kell lépnem egy időszakon és egy újat kell elkezdenem. Újabb megpróbáltatások elé nézek és tudom , hogy nehéz lesz ... De ha elég erős vagyok hozzá, meg tudom csinálni . Az érzelmeimet nagyjából elfojtom, ami tudom, hogy nem a legjobb ... de most nincs olyan ember, akivel szándékomban áll megosztani. Szóval, végre BOLDOG VAGYOK !

2010. június 5., szombat

meguntam félni (!)


Hogy őszinte legyek, rosszul vagyok. Nem fizikailag, hanem szellemileg ... Mindennél jobban örülnék, ha minden a régi lenne a lelki világomban . Például, amikor nem voltak érzéseim semmi problémán nem volt sem magammal, sem másokkal . Minden felborult bennem . Szó szerint elvesztettem önmagam, azt aki voltam és tudom, hogy vagyok valahol ... Mindig eszembe jut ő , a régi együtt töltött napok , a nevetések , az ölelések , a szópárbajok . Valahol hiányzik , de talán jobb ez így . Egyébként ki nem állhatom ezt az el nem mondható érzést ami fullasztva próbál előtörni belőlem .. aztán valahol mindig megakad, hol a gyomromban , hol a torkomban. Aztán egyszer csak elmúlik és újra mosoly kerül az arcomra, majd megjelenik a mosolygödröm ami magányosan mutatkozik meg a jobb oldali arcomon. Ma úgy éreztem muszáj megnéznem egy romantikus filmet. A Kedves John-t választottam és mindenkinek ajánlom .. könnyeket csalt a szemembe bár lehet, hogy csak a labilis lelkiállapotom miatt történt ez a jelenség, ami mostanság már-már túl ritka ...

2010. június 4., péntek

elvesztettem önmagam !