2010. május 11., kedd

tündérujjak érintése

Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások , és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat reméljünk.

Mostanság nagyon sokszor esek ebbe a hibába és még nem sikerült tanulni ezekből ... De az ember már csak ilyen , általában nem tud tanulni a hibáiból . Persze van aki bizonyos mérvadó kizökkenés után képes tisztábban látni és próbál változtatni ... De van olyan is , aki ugyan ilyen kizökkenés után folytatja addigi életét és nem képes észrevenni a következményeket ... mert egyszerűen nem érdekli , hogy mi lesz vele és milyen lesz így az egész élete ...

Konkrétan elég régóta tervezem , hogy beszámolok az osztálykirándulásról és egyéb élményeimről . De mostanság nélkülöznöm kell a gépet , eszméletlen sok a tanulni való . A célomat pedig nem vagyok hajlandó feladni , holmi lustaságból.

Zsombival végleg véget vetettünk ennek a se veled , se nélküled kapcsolatnak ... Nem volt ez így jó , a szerelem elmúlt és semmi értelme annak, hogy egymást hülyítsük . Már nem fáj , nem bánom . Boldog voltam mellette , ez tény ... de egyszer mindennek vége szakad .


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése