Reménykedem. Remélem, hogy végleg sikerül visszaszereznem a régi "képet" magamról. Hogy végre mindenki észrevegye, mennyire más lettem... Nem vagyok az a züllött 15 éves aki voltam, jó pár hónappal ezelőtt. Az emberek tudják, hogy ki voltál/vagy. Majd egyszer csak teszel valamit amit mindenki meg tud. S akkor már teljesen mindegy, hogy ki voltál eddig, olyankor már az vagy, akinek ők most látnak. Mert annak tűnsz, akit ők látnak benned.
Félek. Félek attól, hogy már nem veszik észre azt, aki vagyok. Talán az emberek többsége nem is akarja látni, hogy ki lett belőlem, ezek után. Persze, mindezek régen történtek, de akárki akármit mond, az emberek nem felejtenek! Legfeljebb elnyomják magukban a történteket és próbálnak többet nem gondolni rá. Én azt akarom, hogy újra megbízzanak bennem. Ne azt lássák, hogy ki voltam hanem azt, aki vagyok. Más nem kell. Voltak, akik végig mellettem álltak és még most is fogják a kezem. Ők, mindennél többet érnek.
Boldog vagyok. Teljesen átélem az életet és ez az, ami (úgymond) erőt ad. Pár napja kissé meginogtam és majdnem letértem az útról... De valami, egy érzés erőt adott. Most már eléggé ismerem magam ahhoz, hogy küzdjek. Küzdjek és soha ne adjam fel.
Időközben a költözést is lebonyolítottuk. A szobám mályva színű, szürke ággyal, "óriási" tolóajtós gardróbszekrénnyel és a régi íróasztalommal. Nem fájt megválnom az eddigi otthonomtól. Majdnem születésem óta ott laktam, jó és rossz emlékeim egyaránt voltak róla.
Most pedig Berkesi András könyvéből idézek:
-" Mi fiatalok- mondta Jutka-, becsületesen, tisztán szeretnénk élni és dolgozni. Vannak céljaink, álmaink, elképzeléseink. Ezekkel a célokkal és álmokkal hagyjuk el az iskolát, és másnap az életben a felnőttek megmagyarázzák, hogy mindazt a szépet, amit az iskolából magunkkal hoztunk, felejtsük el, mert az ott tanult igazságokkal nem sokra megyünk az életben. Néha nem szavakkal magyarázzák ezt nekünk, hanem példamutatással. S ha mi tisztességesek maradunk, az sok esetben a felnőttek romboló példamutatásának ellenére történik. A felnőttek, akik a fiatalokat nevelni akarják, előbb önmagukat neveljék meg. A nevelés alapja a példamutatás."
Mindebben van igazság és némi ellentmondás egyben. Hamarosan neki indulok egy útnak, ami a jövőm felé vezet. Némi izgatottság van bennem, a jövőm felé vezet. Némi izgatottság van bennem, de ez ellen majd tenni fogok. Amit most érzek, az valamiért megnyugtat. Egyfajta "megmagyarázhatatlan" érzés.

Petra, Gabi, Macs kellemes nyaralást.