Csupán az nem fér a fejembe, hogy egyes emberek miért hangoztatják fenn szóval, hogy így-úgy utálják az iskolát. Persze, meglehetősen fárasztó felkelni kora reggel, elballagni az iskolába, végig figyelni x órát, majd mikor végre foglalkozhatnál a barátokkal vagy kipihenhetnéd magad és kedvedre való szabadidős programba fognál, meg kell csinálnod a házid és megtanulni a tananyagot. Lehet, hogy mások szemében ez jó dolog, de szerintem ostobaság, hiszen úgy sem lesz jobb. Én úgy vagyok vele, hogy ennyi idősen ez a kötelességem. Végig kell csinálnom, hogy legyen jövőm amiben később majd élhetek. Nem másoknak tanulunk, hanem saját magunknak. Hiszen az ,,elődeink" is meg tudták csinálni és lássuk hova jutottak: néhányan menő cégek igazgatói, egyesek éttermet vezetnek vagy étteremben dolgoznak és vannak, akik az utcán kötöttek ki. Én biztosan tudom, hogy nem az utcán fogom tölteni a hátralévő életemet. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy azok az emberek önhibájukból jutottak oda. Mert nem erre próbáltam utalni. Mert lehet, hogy anyám naponta a számba rágja, hogy ,,most első és legfontosabb, a tanulás!". Természetesen igaza van, de mindezt magamtól is tudom. Minden erőmmel azon leszek, hogy jól teljesítsek a középiskolában és utána majd egyetemre mehessek, ha majd az anyagiak engedik. Persze, én is örülnék ha minden héten mehetnék partizni ... mert néha, mikor elkap a hév úgy gondolom, hogy arra vágyom. De egyes veszekedések után, mindig rájövök, hogy anyáéknak teljesen igaza van, hogy nem engednek el. Mert olyankor előkerül az a bizsergő, boldog, büszke érzés, hogy szeretnek és figyelnek rám. Szeretek bulizni, de énem legfőbb részét nem ez uralja. Ha a kitartásom engedi, szeretnék majd kitűnő tanuló lenni, hogy én és a családom büszkék lehessenek rám. Az a legfőbb problémám, hogy nem valaki más vagyok, makulátlan múlttal. Pedig biztosan élvezném, ha nem követtem volna el annyi hibát. Ha nem tudnának felhánytorgatni semmit nekem az emberek. Jó lenne, de már késő változtatni. Viszont újrakezdeni sosem késő. 
Szeretem a középiskolámat: a tanárok jó fejek, a társaság fantasztikus, és jó az iskola színvonala is, egyúttal a tanmenet is tetszik. Már rég nem úgy fogom fel, mint egy ,,akadályt", mert nem az. Minden erőmmel azon vagyok, hogy bizonyítsak. Aztán majd egyszer, úgy 50 év múlva mosolyogva tekinthessek vissza arra, amit elértem. Mert akár hiszik, akár nem... meg tudom csinálni!