2011. május 30., hétfő

Natasa Bedingfield-del vigasztalom magam, és miközben a parázsló nap nyugszik, egyre csak próbálok elmerülni az önsajnálatban. Változtatni, változtatni, változtatni! Nem maradt hátra más, csak a bennem élő emlék, az utolsó emlékek, amikor még Te voltál. Most már Te sem vagy Te, így már felesleges is veled foglalkoznom. Mégis baromi rosszul esik, az ami van. Mert az ami van, az baromi rossz és én még mindig szenvedek! Nem tudom mitől, vagy mi a francot hagyhattál itt bennem de már rohadtul kezd elegem lenni belőle! Akkor érezném magam a legjobban, ha netalántán kapnék egy állati hosszú amnéziát és nem emlékeznék rád!
*
Olyan bohókás voltál szerda délután, elvonszoltál a botanikuskertbe, természetesen én össze-vissza hablatyoltam a hóbortos butaságaimról, te pedig megint csak félénken, kimérten vezettél a kacskaringós ösvényen. Én csak mentem és mentem Te pedig csendben tűrted a butaságaimat, aztán hirtelen megálltál éreztem, hogy remegsz és, hogy mennyire zavarban vagy. Azt mondtad nézzek balra és azt hiszem, pont olyan érzésem volt, mint mikor megáll az ember szíve. Butaság! Hiszen fogalmam sincs arról, milyen is az. Ott volt az a fa, az A bizonyos fa, amibe belevésted a nevünket! Azt hittem vagy álmodom, vagy valami filmben találtam magam. A vérnyomásom bizonyosan a 200-at verte, majd mókásan a nyakadba ugrottam! Miután lankadt a varázslat a lelkemben, leültünk, s te remegve megfogtad a kezem és megkérdezted leszek-e a barátnőd. Még be sem fejezted a mondatod, de nekem már fülig ért a szám és már készültem a nagy IGEN-re! Vissza gondolva, elég mókásan sikerült ez az egész, hiszen teljesen elpirultál. Majd elvesztünk a természetben és a madarak csicsergésében...

2 megjegyzés:

  1. It's a pity I can't read what you're writing, because your blog really looks nice !
    xManon

    Will you please check out my blog sometime? You can follow me if you like ! (:

    VálaszTörlés