autó egy szerpentinen,mely kitudja merre tart
kócos kis romantika,
tejfogával a szívembe mart...
Nem is olyan régóta ülök a boldogság óriáskerekén. Ami természetesen megy körbe és körbe ... és ez jó dolog . De én biztosan tudom, hogy mikor úgy érzem én vagyok a legboldogabb ember a világon egyszer csak meghibásodnak az óriáskerék alkatrészei és szétesik az egész . Ilyenkor hosszú ideig kell építenem , hogy megint úgy forogjon mint azelőtt. Mert mindig hiányzik egy-egy darab és sokáig nem találom meg . Mindenesetre nekem természetesen teljesen elég ez a fajta boldogság ami most van. Talán majd az óriáskerék és tovább bírja majd.
Kidugom a fejem az ablakon , érzem ahogy eső cseppek koppanak az ablakpárkányon és a fejemen . Amikor hideg érzés járja át a testem attól, hogy beszívja a hajam a nedvességet. Beszívom az érdekes illatokat , a fű és az eső illatát és hirtelen mosoly kerül az arcomra ... Élvezem ezt az állapotot aztán hirtelen eszembe jut a jelen ... Az iskola , a sok gond és a szerelem ... Mi vagyunk ? Vagy csak ő meg én vagyok ? Nem tudom ... Majd kiderül , viszont annál több dolog aggaszt vele és velem kapcsolatban . Miért ül más az ölébe amíg én nem vagyok mellette ? Túl sok a kérdés , kevés a magyarázat ... Mindenesetre kételyeim vannak ezzel a "mi" dologgal kapcsolatban . Ez pedig fájdalommal tölt el .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése