2010. június 20., vasárnap




Beszélgettünk. Elmondtam a véleményemet és szembesítettem a tényekkel. A szavak amiket mondott, segítettek a döntésemben vele kapcsolatban. Barátok maradunk. Nem vagyok üres, boldog vagyok. Mert végre nem kell hamis kételyek között élnem. Rájöttem, talán ócska kis érzéseket találtam ki , amiket neki tanúsítottam. De ennek vége, barátok vagyunk. Nem, nem fogom elfelejteni azt a sok szép emléket amit vele élhettem át. Természetesen emlékezni fogok a csalódásokra is amit ugyanúgy neki tanúsíthatok... Szerintetek van olyan, hogy szeretsz valakit, majd találkozol egy négy éve nem látott ismerőssel és a nap végére úgy érzed ő az aki iránt érzel valamit? Szerintem nem... pedig ő így döntött. Nem bántam meg semmit. Tény, hogy Ő volt az aki első igazi nagy szerelem volt.

*
Ma imádott barátnőim társaságában töltöttem el a délutánom. Beültünk a Central P. Caffee-ba ittam egy Lattét és cigaretta füst társaságában jókat beszélgettünk,nevettünk.
Még több ilyet ! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése