Konkrétan arra ébredtem, hogy a lefolyó szerelők veszik ki a falat az előszobában. Szívem szerint kimentem volna, hogy elküldjem őket a búsba mert maximum fél 8 lehetett ... de még épp vissza tudtam aludni ezért inkább hagytam. Még el kell érnem Encsit is, hogy hol találkozzunk akkor 11-kor. Magassarkút akarok venni a régi MOMA-nál ezért lassan fel kell hívnom, mert szeretném ha minél előbb meg lenne . Mivel még a versem is meg kell tanulnom a ballagásra... Majd az este folyamán beszámolok a búcsúzkodásról ... ami nagyon is az örömömre lesz. :)

Nem tudtam sírni, se nevetni
csak magamba roskadva lélegezni.

Lehunytam a két szemem és ezt suttogtam csendesen...
"Merre lehet a szerelmem?"

/R.V./