Tegnap nem voltam valami jól. Még mindig nem tudom teljesen elengedni a múltamat. Pedig tovább kell lépnem és tanulni a hibáimból, ezt te is megmondtad. Te segítettél nekem. Olyan dolgokat mondtál, amikkel meg tudtál vigasztalni. Meg tudtál nyugtatni és én őszintén tudtam veled beszélni a gondjaimról. Odáig vagyok érted, jól érzem magam veled és mindig meg tudsz nevettetni. Az már csak hab a tortán, hogy bármit megbeszélhetek veled. Nem is sejted mennyire sokat jelen ez nekem. Az elmúlt napok, hetek után kezdem úgy gondolni, hogy benned megtaláltam mindent amit mindenki másban, külön-külön kerestem. Nem tudom mi az oka, de össze-vissza áradozom rólad, talán naponta túl sokszor jutsz eszembe, ok nélkül. Pedig alig ismerlek! Ezért kétlem, hogy részedről is ugyanez történik velem kapcsolatban. Nekem több kell már, mint érzelem nélküli, alkalmi "kevergetés". Sok minden történt, és én most igazán érezni akarok. Félelem nélkül érezni. Csak erre vágyom.