2011. május 14., szombat

Még érzem az előbb leesett májusi zápor zavaros illatát. A redőnyön kopognak az eltévedt cseppecskék. Kíváncsian várom mit hoz, a bizonyos mámorral teli május. Mikor tarkónkon nedvedzenek a sós kis cseppek, a tikkasztónak tűnő melegtől. Milyen furcsa nem? Már megint nem tudom eldönteni, hogy nekem borult el az agyam, vagy tényleg olyan különleges a tündérim, mint ahogy elképzelem magamnak. Valóban, alig ismerem. Ám olyan andalító és mámorító az, amit kivált belőlem, hogy sokszor megijedek. Kezdek magamhoz térni, a hétvége sokkja után. Miért most? Miért kéne választanom? A legjobb barátom és a tündéri között! Tündéri, így hívom őt. A fiút, aki magával ragadott. Olyan másnak tűnik, bár az elején mindenkivel így vagyok. Én nem tudom mi lesz velem. Velem, a szeplőimmel, az oly sokszor eltaszított lelkemmel. Fogalmam sincs mi történik! De olyannyira összezavart az, amit tett az én drága M-em, hogy hosszú civódás után is alig tudtam meghozni a döntésemet. Mikor még kislány voltam, folyton olyan nő akartam lenni, akiért minden férfi oda van! Ám most, majdnem 16 éves csitri fejjel, büszke vagyok arra, hogy nem így van! Olyan nő akarok lenni, akit senki nem tud befolyásolni. Aki majdnem 30-on túl is vibrál és sikeresen csinálja azt, amit szeret. Ír. Ám a tündéri, nem érint meg, mégis felperzseli testem, lelkem. Valóságos pillanatokra vágyom! Össze kell szednem magam. Holnapra. Muszáj megoldanom, hogy M-nek a legkevésbé fájjon...

1 megjegyzés:

  1. Szia Angi! (: Kaptál tőlem egy díjat: http://justadreamersoul.blogspot.com/2011/05/az-elso-dijam.html

    VálaszTörlés